A Kúria mindazt megtette, amit a legfelsőbb bírói fórum a rendelkezésére álló eszközökkel egy jogállamban megtehet a bajba jutott devizaadósokért, ennek a súlyos társadalmi, gazdasági problémának az átfogó kezeléséhez azonban a bíróságoknak nincsenek eszközei - mondta a Kúria elnöke az MTI-nek a hétfőn meghozott jogegységi döntés kapcsán.

A kérdés az, hogy a szerződéses terhek radikális eltolódásával mit lehet kezdeni. Mindenki átérzi, hogy méltánytalan, esetenként rendkívül nehéz helyzetbe kerültek a devizahitelesek, elsősorban az árfolyamkockázat miatt. A kialakult helyzetre a jog elsősorban a szerződésmódosítás lehetőségét kínálja, aminek alapvetően háromféle módja lehet: a felek, azaz a hitelezők és az adósok közötti megegyezés, a bírói út és a jogszabályalkotás - fejtette ki Darák Péter.

A jogegységi határozat egyértelműen leszögezi: a bírói szerződésmódosításnak az a rendeltetése, hogy egy-egy konkrét szerződés esetében orvosolja a felek között a szerződéskötés után bekövetkezett kedvezőtlen változások hatásait, ám arra nem alkalmas, hogy szerződések tömegénél csak az egyik fél számára hátrányosan avatkozzanak be.

Darák Péter elmondta: az utólagos szerződésmódosítás egy másik módja a jogszabályalkotás, és az azzal járó politikai felelőség vállalása, és a harmadik lehetőségre - a felek közti megegyezésre - is vannak példák a fejlett jogállamok gyakorlatában.

Hollandiában egy, az 1980-as években kidolgozott befektetési konstrukció óriási társadalmi és pénzügyi problémákhoz vezetett a 2000-es évek közepére. A jelentős hozamokkal kecsegtető pénzügyi szolgáltatásoknál ugyanis a hozamok nagy része a költségekre, például magas díjtételeket alkalmazó befektetési biztosításokra ment el. A társadalmi felháborodást érzékelve azonban az ombudsman fellépése nyomán a fogyasztók érdekvédelmi szervezeteinek és a pénzügyi szolgáltatóknak sikerült egyezséget kötniük és a felmerülő költségeket igazságosan, mindkét oldal számára elfogadhatóan megosztaniuk - fűzte hozzá.

Ehhez nyilván konszenzuskereső, kompromisszumkész társadalmi, közéleti közegre van szükség, ahol az ilyen mechanizmusoknak már jól bejáratott gyakorlata van, az abban részt vevő intézményekben pedig bízik a társadalom. A hazai közéletben is felvetődtek már olyan vélemények, hogy a balul sikerült devizahitelezés nyomán felmerülő terheket meg kellene osztani a bankok, az ügyfelek és a kormány között. A bíróság azonban nem jogosult semmiféle ilyen jellegű döntés meghozatalára, ez nem annyira jogi problémák bírói megoldását, hanem sokkal inkább társadalmi problémák politikai kezelését kívánja meg - mutatott rá Darák Péter.

Hozzátette: jelenleg Magyarországon hiányoznak a jogi eszközök, nemcsak a jogszabályok, de még a bírói gyakorlat is. Devizahitelekkel kapcsolatos korábbi magyar ítélkezési gyakorlat alig van, de a fejlett jogállamok bíróságai sem igazán találkoztak ezzel a problémakörrel, hiszen ez a pénzügyi termék Nyugat-Európában sokkal szűkebb körben terjedt el, mint Magyarországon. Kivétel talán Ausztria, ahol azonban rövid idő után kivezették a pénzügyi szolgáltatások piacáról jogalkotási, hatósági eszközökkel.

A Kúria hétfőn mindazt megtette, amit jelen helyzetben egy jogegységi eljárás keretei között meg lehetett tenni, és nagyon tudatos volt a tekintetben, hogy mi az, amiről nem határoz - hangsúlyozta az elnök.

A Kúria azokkal az elvi kérdésekkel foglalkozott, amelyek az egyes ügyek vizsgálata nélkül megválaszolhatók, "előkérdését" jelentik a konkrét perek eldöntésének. A jogegységi döntés célja az volt, hogy a konkrét ügyeket tárgyaló bírák számára segítséget nyújtson elsősorban az érvénytelenség kérdéskörében, továbbá bizonyos mértékig annak jogkövetkezményeire nézve. Az egyes ügyek jelenleg még többnyire az érvénytelenség, illetve a devizahitel mibenlétének kérdése körül forognak, például hogy forint vagy devizaalapú kölcsönről van-e egyáltalán szó.

Darák Péter megjegyezte: a hétfői döntés első sajtóvisszhangjaiban kisebb figyelmet kapott az a lényeges momentum, hogy a Kúria a devizahiteles szerződések érvénytelenségét egy bizonyos megközelítésben vetette el. Azt mondta ki, hogy ez a szerződéstípus önmagában az adóst terhelő árfolyamkockázat miatt nem tekinthető jogszabályba vagy jó erkölcsbe ütközőnek, illetve uzsorás vagy színlelt szerződésnek.

A főbíró kiemelte: a jogegységi döntés nem tette okafogyottá a sok ezernyi konkrét pert, melyek jelentős része az érvénytelenség kérdését veti fel, hiszen több tucatnyi pénzintézet által kidolgozott több mint száz különféle szerződéstípusról van szó, melyekben eltérő feltételek, kikötések szerepelnek különféle jogi színvonalon megfogalmazva, kidolgozva, ezért azok megítélése is eltérő lehet akár az érvénytelenség kérdéskörében is.

Számos kereset alapszik például a hitelintézeti törvény azon rendelkezésein, melyek szerint semmis az a szerződés, mely nem tartalmazza a hozzá kapcsolódó költségeket, az éves százalékban kifejezett teljeshiteldíj-mutatót, illetve azon feltételek, körülmények részletes meghatározását, melyek fennállása esetén a hiteldíj megváltoztatható, illetve egyáltalán, hogy mi a tárgya szerződésnek. Az MTI érdeklődésére, hogy ezekben a perekben milyen iránymutatást ad a jogegységi határozat, Darák Péter hangsúlyozta, hogy ezek a jogviták csak a konkrét ügyben vitatott szerződés vizsgálatával dönthetők el, csakúgy mint a pénzintézetek tájékoztatási kötelezettségének elmulasztására hivatkozó keresetek, hiszen e téren is nagyon eltérő gyakorlatot folytattak az egyes pénzintézetek. Továbbá a jogegységi határozat után is nyitott kérdés marad az az unió luxembourgi székhelyű Európai Bíróságon a Kúria megkeresése alapján eldöntésre váró kérdés, mely kihatással lehet az egyoldalú szerződésmódosítások tisztességességének megítélésére.

A Kúriának a későbbiekben is lehet még feladata a deviza alapú hitelekkel kapcsolatos perekben az egységes bírósági gyakorlat alakítása terén, részben az érvénytelenségi jogkövetkezményekkel összefüggésben, részben pedig a luxembourgi bíróság majdani határozata nyomán.

A hétfői jogegységi határozat a jogkövetkezményeket tekintve arra az álláspontra helyezkedik, hogy amennyiben valamilyen okból mégis érvénytelen egy devizahiteles szerződés, az érvénytelenség elsődleges jogkövetkezménye - ha ez lehetséges - a szerződés érvénytelen elemeinek kiküszöbölése útján a szerződés érvényessé nyilvánítása. Csak ha ez nem lehetséges, akkor merülhetnek fel az érvénytelenség más jogkövetkezményei.

Darák Péter kitért arra is, hogy a szaksajtóban olvasható becslések szerint az árfolyamkockázattal összefüggésben a hétfői jogegységi döntés a devizahiteles tőkeösszeghez mérten is jelentős nagyságrendű összeget illetően lehet döntő. Az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelenségének kérdése - mellyel összefüggésben az Európai Bíróság dönt majd - jogi értelemben ugyan nagy jelentős elvi kérdés, pénzügyi hatásait tekintve azonban kisebb súlyú mint az árfolyamkockázat.

Arra a felvetésre, hogy sokak szerint ellentmondó ítéletek születtek a devizahiteles perekben, Darák Péter kiemelte: ez javarészt alaptalan felvetés. A hétfői az első olyan jogegységi határozat, amely alapvetően a joggyakorlat továbbfejlesztése céljából született, és nem azért, mert ellentmondó lett volna a bírói gyakorlat. Igaz, ugyan, hogy a bírák hol az adósok, hol a hitelezők javára ítéltek, de többnyire egységes jogelvek, értelmezés alapján jártak el. Az eltérő döntések oka javarészt az volt, hogy eltérőek voltak az adott ügy körülményei, így például a vitatott szerződés tartalma.

Darák Péter az MTI kérdésére nem kívánta kommentálni a pártreagálásokat, így többek között azokat sem, amelyek szerint a Kúria a bankok oldalára állt, illetve amelyek egyenesen visszautasították a Kúria jogegységi határozatát.

Forrás: MTI

Tafedim tea

Igmándi Sajtműhely

WeblapWebáruház.hu

Map

free counters