Itt az ősz, nyakunkon a szüretelés is. Mindenki szereti a szőlőt akár "eredeti csomagolásban", akár must vagy bor formájában. Így vannak ezzel állataink is: mind a kutyák, mind énekesmadaraink előszeretettel fogyasztják az édes szemeket.

Az énekesmadarak kártételei (szőlőcsipkedése) ellen az értékesebb szőlőültetvényeket sűrű hálóval fedik le. A kutyák akár felágaskodva is, de szintén igyekeznek elérni a csemegét. Amilyen finom azonban a szőlő, nagymértékben fogyasztva olyan ártalmas is lehet.

Ha a kutya szereti a szőlőt, az még nem baj. Probléma csak akkor lesz mindebből, ha sokat eszik, illetve ha érzékeny is rá. A szőlő és mazsola ugyanis súlyos hasmenés okozója, és mérgező is lehet: ebe válogatja, mennyire. Bár a legtöbb kutyát - ragadozó, húsevő lévén - nem fenyegeti veszély, az elkényelmesedő, a kedvencet minden földi jóval ellátó gazdáknak köszönhetően már több eset is előfordult. A probléma kialakulásához persze egyszerre meglehetősen nagy mennyiséget kell elfogyasztani, legalább 50-100 dkg-ot.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ha kutyánk sóvárogva néz a mazsolás zacskó után, akkor meg kell tagadnunk tőle. Itt is csak a mértékletesség számít! Ráadásul inkább mazsolát adjunk, mint csokoládét...

Hasmenés

Az első gond a profúz hasmenés - de mi is történik ilyenkor?

Tulajdonképpen ozmotikus hasmenésről van szó, ami azt jelenti, hogy a szőlőszem tulajdonképpen tömény cukoroldatnak felel meg. Ha nagy mennyiséget eszünk meg szőlőből vagy mustot iszunk, a belekbe bekerülő tömény cukoroldat hatására folyadék-beáramlás indul meg a bél lumene (ürege) felé. Ezzel a nagy mennyiségű folyadékkal az állatok szervezete sem tud mit kezdeni, és hasmenés indul meg.

Fontos, hogy mindenképpen gondoskodjunk a megfelelő folyadékellátásról, nehogy az állat kiszáradjon. Különösen veszélyes a kiszáradás fiatal állatoknál, amelyek akár bele is pusztulhatnak. Amennyiben a hasmenés profúzzá, vízszerűen folyékonnyá, és kifejezetten bűzössé, esetleg véressé válna, akkor mindenképpen keressük fel az állatorvost. A kiszáradás elkerülése érdekében infúzió a megoldás, ami nemcsak a folyadékot, hanem az elvesztegetett ionokat is pótolja.

A hascsikarás néha olyan heves lehet, hogy még a legszobatisztább állatnál is előfordul, hogy "bent megy ki". Ilyenkor nem szabad őt ezért megbüntetni. Amint a hasmenés rendeződik, ez a gond is megszűnik. Természetesen lényeges az alapos kézmosás, hiszen esetleg bakteriális fertőzés is társulhat a hasmenéshez. Egyes fertőzések ránk, emberekre is átmehetnek, és nem elhanyagolandó a környezet (csempe, padló) fertőtlenítőszeres felmosása sem.

A beteg kutyát ne vigyük sétálni, különösen ne a kutyafuttatóra, egyrészt azért, nehogy ő további kórokozókkal fertőződjön, másrészt azért, hogy ne tudja továbbadni a betegséget. A séta korlátozódjon csak a kis- és nagydolog elvégzésére, és amennyiben módunkban áll, a kutyapiszkot szedjük össze.

Veseelégtelenség

A másik probléma a veseelégtelenség.

Meghatározó lehet, hogy észrevesszük-e a mérgezés első jeleit (hányás, hasmenés, étvágytalanság, aluszékonyság, nyálfolyás), és azok fényében mihamarabb cselekedni tudjunk.

Nemcsak azok az állatok szorulnak gondos ápolásra, amelyeknek a veséje súlyosan károsodott, hanem azok is, amelyeknél csak enyhébben jelentkeztek a mérgezéses tünetek. A gyomormosás minden állatnál szükségszerű lehet.

Az állatorvos a hasmenés kezelésére széntablettát (a folyadék és az esetlegesen keletkező toxinok megkötésére), antibiotikumot (a másodlagos bakteriális fertőzés megelőzésére), infúziót (a kiszáradás megakadályozására) és probiotikumokat (a normál bélflóra visszaállítására) adhat.

Forrás: MTI

Tafedim tea

Igmándi Sajtműhely

WeblapWebáruház.hu

Map

free counters