A közönséges óriáskígyók ugyan halálos szorításukról ismertek, de a kutatók hosszú ideje morfondíroznak azon, hogy ez a végzetes ölelés fojtással vagy a véráram elzárásával vezet az áldozat halálához.

Egy új vizsgálatban amerikai kutatók kiderítették, hogy a boa megtámadta patkány nem a levegőhiányba pusztul bele. A kígyó olyan szorosan csavarodik köré, hogy gátat szab a vér áramlásának, ami keringés-összeomláshoz vezet. A halálos szorítás révén a veszélyesebb zsákmányállatok gyorsabban megadják magukat sorsuknak, és lehetővé válik, hogy a kígyó hamar véget vessen a harcnak, ezáltal energiát spóroljon.

Scott Boback, a kutatás vezetője kifejtette, nem voltak biztosak benne, hogy az óriáskígyók a megfojtás eszközével élnek. Bár, olybá tűnik, hogy az áldozat levegőért kapkod, de 1994-ben kollégája, Dave Hardy másfajta elképzeléssel állt elő.

“Feltűnt neki, milyen gyorsan haldoklanak az állatok, a folyamat túl sebes volt ahhoz, hogy fulladás okozza. Azt gyanította, keringés-összeomlás vagy szívmegállás állhat a háttérben” – magyarázza Boback. Szavai szerint ha a kígyó ténylegesen fojtogatna, a patkány percekig küszködne életéért, míg a keringés-összeomlás akár 60 másodpercen belül halált okozhat.

A vizsgálathoz letesztelték, hogyan reagáltak elaltatott, eszméletlen patkányok a kígyók szorítására. Először azonban műtéti úton elektrokardiogram-elektródákat implantáltak beléjük szívritmusuk mérésére, illetve vérnyomás-katétereket helyeztek el a fő artériába és vénába. Azért használták mindkét véredényt, mert a keringési rendszer mindkét „oldalát” nyomon akarták követni. (Az artériák oxigéndús vért szállítanak a szívből a szervekhez, míg a vénák az oxigénszegényt juttatják vissza a szívhez.)

Ezt követően a lenyugtatott rágcsálókat felkínálták éhes kígyóknak, amelyek le is csaptak rájuk: harapással támadták a fejet, testüket a patkány köré tekerték. A csapat számítógépen követte nyomon a vérnyomás- és a szívritmusadatokat. Mint kiderült, a patkány keringése másodpercek alatt leállt. Amint a keringés megállt és az oxigénellátás el volt vágva a szervektől, a patkány szíve egyre szabálytalanabbul vert. Boback gyanúja szerint az agyba jutó véráram nélkül bármely, a kígyó szorításába kerülő állat pillanatok alatt elveszíti eszméletét, még mielőtt a kritikus szervek elkezdenének leállni.

A rágcsálók artériás nyomása lezuhant, vagyis szívüknek gondot okozott az oxigéngazdag vér eljuttatása a szervezet többi részébe. A vénás nyomás megemelkedett, ami azt sugallja, a kígyók szorítása túl nagy nyomást fejtett ki ahhoz, hogy a vér visszatérjen a szívhez. A vérminták szerint káliumszintjük is az égbe szökött – valószínűleg a szétrobbanó sejtekből szivárgott-, ennélfogva szívmegállást jelzett. Az agyi aktivitást nem mérték, de feltételezésük szerint az agyi vérhiány szintén elősegítette pusztulásukat.

A kutató szerint a boák betekintést engednek a szorító magatartás evolúciójába is. Azok az őskígyók, amelyek nem tettek szert a szorítás képességére, valószínűleg kisebb zsákmányállatokkal kellett beérjék, amelyeket könnyebben ártalmatlanná tehettek. Amint viszont a legkorábbi boák kifejlesztették gyorsabb szorítási technikájukat, a zsákmányok mérete is megnőtt, a hüllők néha maguknál is nagyobb prédákat ejtettek.

Forrás: globoport.hu / MTI Kattintson ide...

Tafedim tea

WeblapWebáruház.hu

Map

free counters

MTI Hírfelhasználó