A Fortune-500 által pénzelt Brookings Intézet „Melyik út vezet Perzsiába?” című, az Egyesült Államok jelenlegi Irán-politikáját meghatározó jelentésének Kenneth Pollack volt a társszerzője. A jelentésben leírt lépések jelentős része megtörtént vagy működésbe lépett, mielőtt a jelentés megjelenhetett volna a sajtóban. Ide tartozik az Iránban működő terroristák kiképzése, felfegyverzése és támogatása, az Irán elleni szankciók bevezetése valamint az USA által pénzelt lázadások és Iránt háborúra buzdító provokációk megszervezése.

Míg a vezető média és a politikusok az Irán felé nyújtott „segítő kézről” és a „szamár elé kötött répa” módszerekről valamint az Egyesült Államok által Irán vonatkozásában elvileg követendő politikáról beszélnek, a valóságban kizárólag a Brookings Intézet terve létezik és semmi más, ami viszont egyenesen háborúhoz vezet.

Pollack, a Daily Beast-ben nemrégiben megjelent „Irán titkos háborúja az Egyesült Államok ellen” című írásában a „Melyik út vezet Perzsiába?” munkáját bizonyára nem ismerő politikusokhoz beszélve azt állítja, hogy Irán tévúton halad és titokban háborúzik Amerikával, a nemrégiben „leleplezett” iráni terrortámadást emelve ki példaként. Pollack, aki korábban a CIA elemzője volt, óvatosan fogalmazva ugyan, de hihetőnek tartja a szaúdi nagykövet ellen irányult merénylettervet, bár minden újabb napvilágra kerülő tény megdönteni látszik annak valódiságát. Pollack tettetett megdöbbenése Irán keményebb USA-politikáját illetően önálló tanulmányt érdemelne, tudva, hogy ő maga is aktívan részt vett az Irán provokálására kitalált akciók megtervezésében. A vezércikk ugyanakkor bepillantást enged a „Melyik út vezet Perzsiába?” szerzőinek gondolkodásába és ezen keresztül azok gondolkodásába, akik számára a jelentés készült, és akik alig várják az Irán elleni háború kirobbanását.

Az Iránnal kapcsolatos amerikai politika megértéséhez fontos megismernünk a politika kialakítóinak motivációit. A Brookings Intézetet a vállalati-pénzügyi elit hozta létre a saját maga hasznára. Az intézet nem más, mint egy irányelvi, politikai agytröszt, amely a nagy olajcégek, bankok, katonai alvállalkozók és az ezeket pénzelő egyének, cégek kollektív érdekeit képviseli. Ebből következően tehát, az Iránnal, és tulajdonképpen bármilyen nemzettel kapcsolatos, a Brookings Intézettől eredő politika ezeknek a vállalati szponzoroknak a globális pénzügyi, társadalmi, politikai és katonai hegemóniáját hivatott erősíteni.

A 70 millió lakosú Irán fejlett infrastruktúrával és hihetetlen mennyiségű természetes erőforrással, olajjal és földgázzal rendelkezik. A nyugati bankrendszer számára 70 millió ember, egy országos telekommunikációs hálózat és szolgáltatóipar felett uralkodni és rájuk erőltetni a nyugati fogyasztói filozófiát már önmagában is elég motiváció lenne az ország leigázásához. Egy ilyen ország elleni háború sok ezermilliárd dolláros vállalkozás lenne, ami még mélyebb adósságba taszítaná az amerikai adófizetőket, de elképzelhetetlen gazdagságot hozna a katonai-ipari gépezetnek. Természetesen a háborúból élő építőipari cégek, mint a Halliburton és a Bechtel további vagyonokat keresnének az ország újjáépítéséből, ahogyan az az Iránnál lényegesen kisebb Irak újjáépítésénél is történt. Nem utolsó szempont az sem, hogy az iráni olajmezőkről származó olaj ismét az angol-amerikai olajcégek tankereit és csővezetékeit táplálná és bankszámláikat hizlalná.

Irán leigázásával Kína, és persze szinte minden ország a földön, teljes mértékben a Wall Street és London kezében levő olajnak lenne kiszolgáltatva. Minden modern nemzetállam fejlődése az energiától függ. Akinek hatalma van az energia felett, hatalma van az országok fejlődése felett. Bár sok elemző szerint az Egyesült Államok elegendő energiával rendelkezik saját, jelenlegi és jövőbeli szükségletei kielégítésére, az új forrás megszerzése közvetlen versenyt robbantana ki a fejlődő világ és Amerika között szinte minden fronton. Az olajmezők megszerzése lehetővé tenné a nemzetállamok számára, hogy megvédjék magukat az IMF, a Világbank és a nyugat által a föld manipulálására és kihasználására létrehozott nemzetközi vállalati elit által rájuk erőltetett pénzügyi rablás ellen.

Ezeknek a cégeknek az igazgatói és elnökei népesítik be a Brookings Intézet igazgatótanácsát is, ami az összeférhetetlenség egyik legtaszítóbb példája.

Ezt figyelembe véve érthető miért támogatja a Brookings Intézetet megalapító vállalati-pénzügyi elit a „Melyik út vezet Perzsiába?” jelentésben leírtakat és miért sodorja egyre közelebb az Egyesült Államokat az Irán elleni háborúhoz. A jelentést nyilván nem a nagynyilvánosságnak szánták, annak nyelvezete és terjedelme miatt a kenyérre és cirkuszra áhítozó tömegeket az ilyesmi amúgy sem érdekli. A jelentés elismeri, hogy Irán vezetése agresszív, de nem meggondolatlan. Irán csak legvégső esetben folyamodna nukleáris fegyverei bevetéséhez, különösen, hogy tisztában vannak az Egyesült Államok és Izrael nukleáris rakétaelhárító rendszereinek képességeivel. A jelentés szerint a nem állami tulajdonban lévő atomfegyverek bevetése is igen valószínűtlen.

A RAND vállalat által készített hasonló jelentésekből megtudhatjuk, hogy Irán több évtizede rendelkezik vegyi fegyverekkel, melyeket szigorúan őrzött katonai létesítményekben tárolnak, így szinte semmi esélye, hogy azok „terrorista” kézbe kerüljenek. A tény, hogy ezek a fegyverek ilyen hosszú idő után sem kerültek ki az iráni kormány irányítása alól, valamint, hogy ugyan azok az elit csapatok őrzik Irán nukleáris fegyvereit is, tovább erősítik ezt a feltevést.

A Brookings jelentés 24-25. oldalán leírtakból kiderül, hogy az elit nem is ezeknek a fegyvereknek az esetleges bevetésében látja a legnagyobb veszélyt. Leginkább Irán visszatartó ereje nem tetszik nekik, ami csökkenti az USA befolyását és az amerikai megszállás veszélyét a térségben. A jelentés azt is kihangsúlyozza, hogy Irán nem próbálja provokálni a nyugatot, ezért a nyugatnak vagy Izraelnek kell úgy alakítani a helyzetet, hogy Iránt háborúra provokálja.

A Brookings jelentés a következőket írja egy Irán elleni elsöprő erejű légitámadás elindításának körülményeiről:

„…sokkal kedvezőbb lenne, ha az Egyesült Államok valamilyen iráni provokációt tudna felhozni a légitámadás ürügyéül, azok megkezdése előtt. Egyértelmű, hogy minél felháborítóbb, minél pusztítóbb és minél kevésbé kiprovokált az iráni lépés, az annál kedvezőbb az Egyesült Államok számára. Természetesen igen nehéz egy ilyen lépést kiprovokálni Irántól anélkül, hogy a szándék és a játszma egyértelművé ne válna a világ számára, ami aláásná a provokáció célját. (Sikeres lehet egy olyan megközelítés, amelyben valamilyen titkos rezsimváltási akcióra derülne fény annak reményében, hogy arra Teherán nyíltan vagy félig nyíltan reagálna, amit azután provokáció nélküli agresszióként lehetne feltüntetni az iráni vezetés részéről.)”

A fenti idézet (és az egész jelentés), megtetézve az Irán elleni szankciókkal, titkos katonai hadműveletekkel, az USA által pénzelt felkelésekkel, szintén az USA által pénzelt terroristatámadásokkal (a Mudzsahedin-e Kalq szervezeten keresztül) és végül a legutóbbi feltételezett merénylettervvel, mind alaptalan háborús cselekmények Irán ellen az USA részéről. Ezek a meggondolatlan lépések sok millió ember életét sodorják veszélybe és egyre közelebb viszik a világot egy kiterjedt háború kirobbanásához.

Forrás: idokjelei.hu

A jelentés itt olvasható: Kattintson ide...

Tafedim tea

Igmándi Sajtműhely

WeblapWebáruház.hu

Map

free counters